Főoldal Szereplők Fejezetek Elismerések

2020. július 26., vasárnap

Indulás

Pedig annyira jó ötletnek tűnt. El jönni egy hétre távol a várostól a természetbe. Kirándulni, jól érezni magunkat, Lilo a legjobb barátnőm, a bátyám, a barátai és én. Csak mi kilencen együtt, ahogy mindig is. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire szörnyű vége lesz az egésznek. Ki tudhatta, hogy tragédia lesz a vége.

2014.06.19.


- Nono! Megjöttem! - kiabált bátyám az előtérben, miközben gondolom a cipőjét vette le.
- Shownu ne ordíts, itt vagyok a konyhában. - néztem ki az ajtón.
- Oh, bocs angyalom, azt hittem fent vagy és tanulsz. - jött be a konyhába, majd egy puszit adott a fejemre.
- Tudtam,ha haza érsz farkas éhes leszel, úgyhogy csináltam egy kis kaját. - vigyorogtam rá - Amúgy is, a sulinak a héten vége és Lilo be kuckózik egy hónapra, míg a szülei elutaznak Amerikába.
- Egy hónapra?! - fújta ki a szájában lévő vizet, ami egyenesen rajtam landolt.
- Köszi szépen, hogy le köpsz, legközelebb esernyőt is mellékelj kérlek fürödtem tegnap este. - törölgettem magamról a drága bátyám által rám került vizet.
- Bocs, de nem úgy volt, hogy jövő héten vége, ketten vagyunk és együtt csinálunk valamit? - nézett rám felvont szemöldökkel.
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk mondjuk táborozni egyet. Te is hozod a srácokat én is hozom Lilot. Tavaly nyár óta nem is volt együtt közös programja a csapatnak. - ültem le mellé és a karjába kapaszkodtam.
- Kohojam képeek lehteh őket elvisehni? - mondta teleszájjal.
- Oké, jó most ezt mégegyszer, csak úgy, hogy nincs tele a szád! - nevettem el magam, mire le nyelte a falatot.
- Na szóval, komolyan képesek lesztek őket elviselni?
- Ha velem leszel bármire képes vagyok csak, hogy együtt töltsünk végre egy kis időt. - bújtam hozzá. Amióta a szüleink meghaltak autóbalesetben, csak egymásra számíthatunk. Nem maradt senki másunk, egymáson kívül.
- Rendben legyen ahogy akarod. De, akkor beszéld meg Liloval is, hogy mit tervezel, addig én beszélek a fiúkkal. - adta be végül a derekát.
- Juppi! - öleltem át szorosan a nyakát - Köszönöm Shownu szeretlek! - adtam egy puszit az arcára, majd rohantam fel az emeletre, hogy felhívjam Lilot. Ő a gyerek kori legjobb​ barátnőm, és hű társam a baj keverésben. Fel oldottam a telefonom, majd a gyorshívón egyből őt tárcsáztam.
- Na mesélj mi a helyzet magaslati pontja? - szólt a telefonba.
- Sikerült rá venni Shownut, hogy menjünk táborozni és jön a kis szerelmed is, ha minden igaz. - terültem el az ágyon kuncogva, mivel lelki szemeim előtt látom, ahogy éppen le esik az álla.
- Azt mégis, hogy?! - akadt ki teljesen.
- Tudod Hyungwon még mindig Shownu haverja és mondtam, hogy őket is hívja el táborozni.
- Mondtam már, hogy szeretlek?
- Nekem elég sokszor, de itt a lehetőség, hogy másnak is a fülébe súgd. - húztam az agyát.
- Nono kapd be....ne felejtsd el, hogy a bátyád még mindig nem tudja, hogy tavaly nyáron részegen Wonho alá kerültél. - vágott vissza egyből.
- Aucs, ez fájt azt hittem a barátom vagy. - adtam elő a mű sírást.
- Ugye tudod, hogy ez nem hat meg. - nevetett.
- Tudom, de próba cseresznye. - nevettem én is.
- Nem mondom el neki, ha te nem avatkozol bele a Hyungwonnal való kapcsolatomba. - kaptam teljes ultimátum ajánlatot.
- Rendben, legyen. - adtam be a derekam - Szombaton akkor jösz?
- Uhum, de készülj vagy három bőrönddel megyek. - nevetett.
- Gyere elfér, max mi kint alszunk az erkélyen. - röhögtem el magam, ahogy elképzeltem a szituációt. Miután ki nevettük magunkat meg beszéltük, hogy mit is akarunk a jövő héten, majd el köszöntünk. Már alig várom a jövő hetet, kíváncsi leszek mi sül ki a kis tervünkből. A hét olyan gyorsan eltelt, mintha nem is lett volna. Egy gyors évzáró után Liloval rohantunk haza pakolni, hisz holnap indulunk. Olyan gyorsan pakoltunk, hogy néha egymás cuccát is el csomagoltuk. Be vágódtunk az ágyba és kb percenként néztük az órát, hogy mikor lesz reggel. Olyan éjfél lehetett mikor sikerült elaludnunk. Reggel arra ébredtem, hogy valaki lassan fölém mászik majd lágyan megcsókolja a nyakam. Nyöszörögve ki nyitom a szemem, mire egy csillogó szemű Wonhoval találom szembe magam.
- Te, hogy a picsába kerülsz ide Wo.... - szidtam volna le a sárga földig, mire megcsókolt ezzel be fogva a szám. Már el is felejtettem milyen jól csókol, de a testem reflexszerűen reagált és egyből a hajába turva karoltam át a nyakát. A mozgolódásra persze Lilo is felkelt, majd mikor meglátott minket majdnem felsikított, de szerencsére Wonho be fogta a száját. Miután elváltunk egymástól, még kaptam egy puszit a számra, majd oda fordult Lilohoz.
- Neked is jó reggelt Lilo én itt sem voltam és nem láttál semmit. Lent találkozunk szépségem. - adót még egy gyors csókot, majd el is húzta a csíkot. Én csak el területem az ágyon és gondolkodni sem tudtam.
- Ez most mi volt? - nézett rám Lilo nagy szemmekkel.
- Nem tudom fogalmam sincs. Egyenlőre fogalmam sincs. Csípj meg, hogy álmodom e vagy ez a valóság! - fogtam a fejem.
- Közlöm veled édes, hogy ez a valóság! Wonho tényleg itt volt!
- De nem akarom elhinni! - rugdostam le magamról a takarót örömömben.
- Egy teljes hétig vele leszel csipke rózsika, úgyhogy nyugi. - nevetett Lilo.
- Na igen, úgyhogy öltözünk és indulás! - pattantam ki az ágyból és be mentem a fürdőbe mire éreztem, hogy valami nincs rendben. Valami hiányzik. Végig simítottam a testem, mire le esett, hogy nincs rajtam a bugyi amit este fel vettem. "Na megállj te piszok disznó ezért megfolytalak!" fortyogtam magamban. Gyorsan ki szaladtak és ki vettem egyet a fiókból, mire Lilo kérdőn nézett rám.
- Ne kérdezd... - rongyoltam vissza a fürdőbe. Szokotthoz képest gyorsan elkészültünk, majd le rohantunk a lépcsőn. Mikor le értem egyből bátyám határa ugrottam, hogy vigyen be a konyhába, amit persze meg is tett, majd le tett a konyha pultra.
- Jó reggelt hölgyem ön lesz a reggeli? - húzott hátra Jooheon, mire hátra feküdtem a pulton.
- Jooheon! - öleltem át a mellkasát.
- Szia Nono. - le húzott a pultról az ölébe és át ölelve a derekamat szorosan magánál tartott. Én átöleltem a nyakát és szorosan magamhoz húztam. Jooheon a második bátyám szinte. Nagyon szeretem őt és tudom, hogy feltétel nélkül bízhatom benne bármiről is legyen szó. Igaz, hogy a Wonho ügyről nem tud semmit de jobb is így. Talán majd egyszer elmondom neki.
- Mi ez a soft pornó itt a konyhában?! - csattant fel egy ismerős hang mögöttem.
- Neked is szia Minhy. - kezdtem nevetni majd még jobban Jooheonhoz símultam.
- Ne most forgasatok pornó filmet arra rá érünk később is emberek. - jött be Lilo be társulva Minhyuk kis játékába.
- Hahaha srácok nem vagytok viccesek. - ingata a fejét Jooheon.
- Hé srácok szerintetek ez most bugyi vagy fogselyem? - szaladt be Wonho a tanga bugyimmal a kezében a konyhába mire fülig pirultam.
- Khm...Wonho az a húgom fehérneműje. - fogta a fejét Shownu.
- Ha ennyire tetszik tatsd meg lehet még jó is lenne rád. - vágtam vissza Wonhonak kegyetlenül. Érzem ennek a mondatnak még meg fogom szívni a levét de nem izgat ez most kellett.
- Köszi rajtad biztos jobban áll úgyhogy vissza adom. - dobta oda nekem egy pimasz mosolya az arcán. "Wonho ezért este ha kettesben leszünk agyon csaplak!" gondoltam magamban miközben a bőröndömbe gyűrtem az említett ruhadarabot.
- Na mehetünk srácok? - jött be nagy zsinattal Hyungwon, Kihyun és I.M a mi kis "családunk" többi része.
- Egyenlőre ott tartunk hogy Jooheon és Nono soft pornót forgat valamint Wonho megkaparintotta a kisasszony egyik fogselyem méretű bugyiját. Egyenlőre ez az állás. - ecsetelte az eddig történteket Minhyuk.
- Ohoo asszem nekem is megvan a tökéletes partnerem a kis pornó filmünkbe! - kapta fel Lilót Hyungwon. Szegény lány persze azonnal fülig vörös lett.
- Ahogy látom nem is ellenkezik. - slisszolt oda Wonhohoz Kihyun nekem pont kar távolságba amit persze ki is használtam és jól nyakon csaptam.
- Elég legyen srácok induljunk mert sosem érünk oda. - csapta össze bátyám a tenyerét mire mindenki megindult kifelé még Hyungwon is Liloval a kezében. Csak mi nem mozdultunk. Tudom hogy sejt valamit, látom a szemében ahogy rám néz. Várok. Hogy mire az jó kérdés, talán arra hogy nekem szegezze ismét a kérdést "Van köztetek valami?" és én ismét szemrebbenés nélkül a szemébe hazudjak. Tudom hogy egyszer meg kell hogy tudja akárcsak a többiek de nem most. Nincs még itt az ideje hogy ekkora fájdalmat okozzak neki. Jooheon olyan mint az árnyékom. Mindent tud, sejt és még akkor is velem van amikor nemlátom. Még kicsi voltam mikor azt mondta nekem hogy szívesen lenne az árnyékom csak hogy mindig velem legyen és vigyázzon rám. Akkor még nem értettem de mostmár inkább nem akarom megérteni. Akkor még csak tizenegy voltam ő pedig tízenhat a lányok csak úgy tapadtak rá, de meg is értem miért. Helyes, édes és nem mellesleg gyönyörű szemei vannak amikkel most is arcomat pásztázza hátha talál egy apró jelet arra hogy nincs valami rendben. Közénk ül a nyomasztó csend, egyszerűen nem tudom mit mondhatnék. Minhyuk beszólásának hatásai is még kínosabbá teszik most a helyzetet, pedig tudom megtartjuk egymástól a tisztes távolságot. Végül ő tőrte meg a köztünk lévő csend pecsétjét;
- El se hiszem hogy már tizennyolc vagy. Mintha csak tegnap lett volna hogy Shownu bemutatott nekünk. Repül az idő és te csak egyre szebb leszel. - simított végig áll vonalamon mire csak lehajtottam a fejem és el mosolyodtam - Tizenegy voltál akkor és te voltál a mi kis hercegnőnk aztán persze jött Lilo is és ti voltatok a mi óvni való kincseink. - mosolyodott el nosztalgikusan.
- Ezt most úgy mondod mintha ezer éve lett volna pedig csak hét év telt el azóta. - mosolyogtam rá.
- Igen is régen volt. Akkoriban folyton együtt logtunk nem volt se suli, se munka, se semmiféle kötelezettség ja és persze a sovárgó srácok száma is kevesebb volt. - fújt egyet cinikusan.
- Gyerekek voltunk még akkor, most viszont felnőttünk. Elmúltak már azok az idők mikor élveztük a boldog semmittevést. - néztem fel rá.
- Na igen és akkoriban nem csak évente egyszer láttalak.
- Hé az én hibám hogy te lusta vagy ide jönni? - akadtam fel előbbi mondatán.
- Igen. - nevette el magát.
- Na jó tudod mit Jooheon akkor most azonnal engedj el és már itt sem vagyok. - próbáltam szabadulni de nem engedett.
- Arról ne is álmodj a héten az enyém vagy még a bátyádnak sem adlak!- emelet fel majd ki vitt az autóhoz.
- Jooheon! Azonnal tegyél le! - kiabáltam vele.
- Arra várhatsz! - nevetett és óvatosan be szált velem az autóba. Hosszú útnak nézünk elébe mind a ketten Liloval ugyanis ő ugyan úgy fogságba esett csak ő a szerelme karjaiban. A mázlista, bezzeg velem Wonho nem is foglalkozik, csak Kihyun érdekli. Egész úton szivtuk egymás vérét mivel Shownu, I.M és Minhyuk a másik kocsival mentek előttünk. A három és fél órás út örökkévalóságnak tűnt, de azért közben le foglaltuk magunkat. Mivel éjjel nem sokat aludtunk én olyan szépen el aludtam Jooheon ölében mint ahogy a nagy könyvben meg van írva. Plusz juttatás volt még a részéről számomra hogy simogatta végig a hátam amíg aludtam. Lilo szintén ki dőlt de ők együtt aludtak Hyungwonnal és mit ne mondjak irtó édesek voltak együtt. Tényleg össze illenek, csak még néha maguknak se vallják be. Mikor végre megérkeztünk a parti házhoz Jooheon óvatosan cirogatni kezdte a nyakam evvel ki zökkentve legszebb álmomból.
- Nono ébredj meg jöttünk. - súgta lágyan a fülembe.
- Honey ez csikiz. - kuncogtam el magam.
- De legalább ébren vagy. - fújt a nyakamba.
- Az erős kifejezés. - fogtam be a szám hogy ne nevessek hangosan hátha a Lilo Hyungwon páros még alszik.
- Nyugodtan nevethetsz már csak mi ketten vagyunk.
- Hogy mi?! - pattantam fel hirtelen sikeresen lefejelte őt - Basszus ne haragudj. - kezdtem nevetni ahogy a fejét rázta - Jól vagy?
- Ahha asszem kaptam egy kisebb agyrázkódást és hivatalosan is tökkelütött lettem de asszem meg maradok.
- Hogy lehetsz ilyen szemét?! Még te lettél a tökkelütött mi? Hát ezzel most vérig lettem sértve Jooheon. - vágtam be a durcát és meg próbáltam ki slisszolni a túloldali ajtón. Persze ezt őnagysága nem hagyta bokámnál fogva vissza húzott és fölém emelkedve le fogta a csuklóimat az ülésre.
- Miért kell minden viccet vér komolyan venned míg a komoly dolgokat folyton viccnek veszed vagy éppen baráti gesztusnak? - nézett mélyen a szemembe.
- Fogalmam sincs miről beszélsz. - játszottam a hülyét pedig pontosan tudom hogy hová akar kilyukadni.
- Gondold végig néha a dolgokat mielőtt teszel valamit. - csapta félre a fejét miközben le szált rólam majd ott hagyott egyedül az autóban. Ez most kifejezetten félelmetes volt. Fogalmam sincs mikor láttam utoljára ennyire dühösnek Jooheont, de egy valami biztos az az idő nem mostanában volt. Kellett pár perc mire össze szedtem magam és én is be mentem a házba. Első utam azonban nem a szobámba hanem a régi zongorához vezetett. Az egyetlen dolog ami anyára emlékeztet a képeket leszámítva. Óvatosan fel nyitom a poros tetőt majd helyet foglalva előtte elkezdek játszani pár ütemet. Persze bátyám egyből előkerült és le ülve mellém ott folytatja ahol én abba hagytam. Ez a zongora rengeteget jelent nekünk. Az egyetlen kapcsot a szüleinkhez. Néha még most is hiányoznak olyankor mindig Shownuhoz menekülök vigaszgyanánt ahogyan ő is hozzám fut mindig. Miután a zongora elcsendesedik csak össze ölelkezve ülünk egymás mellett és szavak nélkül is tudjuk mire gondol éppen a másik. Csendes magányunk éppen addig tart míg Wonho és Kihyun meg nem érkezik a csomagokkal amik a kocsiban maradtak.
- Hyung hová tegyük ezeket? - néztek kérdőn bátyámra aki felkelve mellőlem mutatta az utat.
- Szép zongora műsor volt. - támaszkodott az ajtófélfának Jooheon. Mivel nem néz rám biztos vagyok benne hogy még mindig dühös rám nem is kicsit.
- Egy valamit árulj el nekem. Miért vagy most dühös rám? - csuktam le a zongora tetejét.
- Nem vagyok rád dühös, csak azon agyalok és rágom magam hogy hol szurtam el. - húzta fél mosolyra a száját majd fogta magát és ki sétált a konyhába. Ezek után mégis mit gondoljak inkább fogtam magam és estig be zárkóztam a szobámba. Senkit nem engedtem be még Lilot se. Helyre kellett tennem a gondolatokat amik kavarogtak a fejemben. Este nagy unszolások árán sikerült le rángatniuk inni egy kicsit. Na jó a kicsi enyhe túlzás volt. Úgy a negyedik üveg végén járhatunk mikor kitaláltuk hogy játszunk felelsz vagy merszt persze mindenki bele egyezett hisz elég ittasak voltunk már. Az egyik üres piás üveget körbe ülve kezdtünk  pörgetni. Az első alany nem más mint Hyungwon lett aki azt a feladatot kapta Wonhotol hogy foggal vegye le Lilo melltartóját. Az ital jótékony hatásainak hála Hyungwon bele is ment. Lilo persze először ellenkezett de végül csak be adta a derekát. Teljes tíz perc szenvedés után össze is hozta a mi kis rómeonk és el is tette szuvenírként a szerzett díjat. Ahogy haladt előre a játék egyre durvább feladatokat adtunk egymásnak persze közben a pia is fogyott. A sokadik pörgetés után rám került a sor. Kihyun azt a megtisztelő feladatot varrta a nyakamba hogy a reggel a konyhában történtek után lejtsek egy komplett öltáncot Jooheonnak.
- Remek Kihyun jó hogy nem már egyből dugni küldesz minket. - förmedtem rá.
- Felőlem oda is mehettek de mi ez a nagy tiltakozás csak nem félsz? - huzogatta a szemöldökét a kis mocsok.
- Én ugyan nem. - mondtam majd fel állva már vettem is le a felsőm amit a fejéhez vágtam. Mivel éppen egy pörgősebb számot hallgattunk nem volt nehéz dolgom. Kihyun meg kapja amit akar viszont én egy életre el süllyedek Jooheon előtt. Remek kilátások. Egyszerűen a zene ütemére ringattam a testem néha végig simitva a nyakát esetenként meg is harapva azt. Miután le ment a szám én vissza koboztam a felsőm majd vissza ültem a helyemre. Nem is akarom tudni holnap mi történt itt ma éjjel éppen ezért kezembe veszem a piás üveget és hatalmasat húzok belőle. Jooheon még mindig szájába harapva ül velem szemben össze szorított szemekkel. Tudom mit érez én akkor érzem ezt mikor Wonho hozzám ér de térjünk vissza a játékhoz. Időközben Wonho adott egy nem éppen kellemes feladatot Kihyunnak. Teljes pontossággal csuka fröccsöt kell innia a bátyám cipőjéből. Édes a bosszú igaz édes éppen ezért szeretlek én.
- Nos akkor egészségedre Kihyun. - adta oda a kis koktélt a kezébe I.M. Kihyun az a hülye barom persze meg is itta majd két másodpercen belül már futott is a teraszra rókázni. Azért valamilyen szinten sajnálom de ez akkor is vicces volt. Ezek után már nem sokáig folytattuk a játékot mivel mind fáradtak voltunk ezért mindenki elvonult aludni vagyis aki tudott aludni. Nekem éppen az egész nap forgott a fejemben. Amit reggel Wonho csinált Jooheon a kocsiban és minden egyéb ami ma történt egyszerűen sok volt nekem. Éppen ezért fotam magam és ki sétáltam a háztól pár méterre lévő tengerhez. A hold meseszépen vilagija meg a tengert és a kisebb hullámokat. Olyan fél órát lehettem kint mikor valaki egy takarót terített a hátamra ezzel a szívrohamot hozva rám.
- Meg fogsz fázni. - búgta a fülembe az ismerős mély hang.
- Azt hittem már rég alszol. - húztam össze magamon a takarót.
- Fel ébredtem mikor ki jöttél. - tette a vállamra az állát és átölelt hátulról.
- Ne haragudj nem akartalak zavarni. - hajtottam le a fejem.
- Még mindig nem érted igaz? Sosem tudnék rád haragudni.
- Mégis mivel érdemeltem ezt ki? - néztem szemeibe.
- Csak azzal hogy létezel. - mondta majd egy pillantást vetett az ajkamra végül be zárta a köztünk lévő távolságot. Még csak pár másodpercre szűnt meg a világ körülöttünk máris be kavart valaki az idilli képbe.
- Ha szabad érdeklődnöm ti mit műveltek itt?! - Wonho dühös de megértem hisz épp most rúgtam fel a kettőnk között zajló játék szabályait.
- Hogy pont mindig a legjobb pillanatban kerül elő. - súgta kettőnk közé Jooheon - Hoztam neki egy takarót mielőtt halálra fagyasztja magát de ha már úgyis itt vagy győzködd te hogy jöjjön be. - mondta majd otthagyott minket.
- Dühös vagy igaz? - fordultam Wonho felé.
- Ki hogy én? Nem! Én nem dühös vagyok jelenleg hanem fel tudnék robbani! Azt hittem megegyeztünk hogy csak egymással kavarunk senki más nem száll be a játékba mert az már túl kockázatos lenne mindenki számára és a végén mi szivnánk a legnagyobbat!
- Tudom meg egyeztünk de értsd meg Wonho nem vagyok a tulajdonod azzal kavarok akivel kedvem tartja és ez ellen nem tehetsz semmit!
- Ohho ácsi kislány tudtommal Shownu még mindig nem tud semmit ha találok velem együtt buksz te is!
- Tedd meg de remélem tisztában vagy vele hogy akkor nem éled meg a holnapot. - indultam vissza a házhoz mikor Wonho el kapta a karom - Wonho eressz el!
To be continued...
Helló mindenki soká tartott de remélem tetszeni fog nektek az első rész 😊 a többivel igyekszem előbb érezni! 😊

Bevezető



Egy tragikusnak hitt baleset, amely mindent megváltoztat. Hazugságok, melyek felszínre kerülnek és újabbak, amelyek még, csak most bontakoznak ki. Eltitkolt érzések, hazug vágyak, bűntudat és belső kényszer. Valyon lesz aki túl éli? Vagy a hazugságok mindenkit maguk alá kényszerítenek? 

Örvendek! A nevem Naomi és ez itt, az életem története! Annak az életnek, amely derékba tört a hazugságok és hamis remények sötét árnya. Boldog akartam lenni, mint minden más ember végül oda jutottam,hogy a saját nevemre sem emlékeztem. Mára ennek vége, de a heg még mindig fáj ha csak rá gondolok. Nem így kellett volna végződnie, mégis ez az egész, csak az én akaratom!